Nyíregyháza

2017. augusztus 25. - szeptember 2.

2016. szeptember 3.

Minden jó, ha jó a vége – a fesztiválra ez nem igaz, mert nem csak a vége volt jó, de az eleje és a közepe is. A VIDOR nagyágyúkkal búcsúzott a közönségtől: a színházban Spiró György Kvartett-je gondolkodtatott el mindenkit, hogy tényleg 1996-ban járunk? A kérdések ma is megállják a helyüket, válaszok ma sincsenek. Kern András zseniális volt, akárcsak Börcsök Enikő és Hegedűs D. Géza – ma már azt is tudjuk, hogy ez lett a legjobb előadás: nem mondhatok mást, csak azt, a zsűri nem döntött rosszul. Mint ahogy az a több ezer ember sem, aki a szombat estéjét Boban Markovic zenekarával töltötte. Világsztárhoz méltó produkció volt, minden ízében (pontosabban hangjában) balkáni. Néha kicsit bús, máskor nagyon vidám, de mindig tökéletes. Hogy szóltak azok a trombiták! Aki hallotta, biztosan sokáig dúdolja a dalokat, és magával viszi az életérzést, ami a színpad felől áradt. Azt, hogy a zene nem csak annak óriási élmény, aki csinálja, de annak is, aki hallgatja. Óriási volt a csalódottság, amikor a ráadások után egyszer tényleg befejezték, mert ez volt az a koncert, amit órákon át tudnánk hallgatni. Mert feltöltődünk, és van miből táplálkozni az előttünk álló szürke hétköznapokon. De sebaj, fel a fejjel: már csak egy évet kell kibírni és újra VIDOR-ozhatunk.

Száraz Anita


 

2016. szeptember 2.

Szabó Balázzsal és bandájával két évvel ezelőtt ezelőtt egy borfesztiválon találkoztunk először. A koncert után szóba elegyedtünk és elmondta, mennyire sajnálják, hogy Nyíregyházán nem tudnak játszani. Az ok prózai: nem hívják őket. De azután hál' istennek megtört a jég és ha jól emlékszem, tavaly ősszel valamikor felléptek az egyik helyi klubban, júniusban pedig a múzeumfaluban adtak koncertet. Így amikor először lapoztam végig az idei VIDOR programfüzetet, azonnal hívtam a baráti társaságot: jön Szabó Balázs!!! És tényleg jött: péntek este hét körül egy kicsit aggódtam, hogy kevesen leszünk, de szép lassan megtelt a színpad előtti tér, majd a tömeg elkezdett terjeszkedni. Voltak Szabó Balázs-rajongók és olyanok is, akik eddig nem voltak azok, de majd most ... Ezek a fiúk tudják, hogy kell bánni a közönséggel, ismerik hangszerük minden csínját-bínját, és még arra is figyelnek, hogy a stábnak megköszönjék, hogy egy kicsit tovább játszhatnak, mint ahogy azt előzetesen megbeszélték. Ha engem kérdeztek volna (de nem tették), azt mondtam volna, hogy még órákig muzsikáljanak, szívesen hallgattam volna őket reggelig is. Fantasztikus idő volt, igazi, nyári este, amikor a sok-sok vidámság mellett el lehet gondolkodni az értékes dalszövegeken vagy lehet egy kicsit táncolni a pörgősebb dallamok hallatán. Szabó Balázs megköszönte, hogy meghívták őket a fesztiválra – én pedig azt köszönöm, hogy nem csak hogy itt voltak, de jelen is voltak. Nem is akárhogy!

Száraz Anita


 

2016. szeptember 1.

Ilyen az, amikor profi zenészek állnak a színpadon – ez nemcsak az én véleményem volt csütörtök este, amikor a Budapest Bár zenélt a téren. Minden egyes hang a helyén volt, a szakma virtuóz nagymesterei egymást múlták felül, a közönség pedig remekül szórakozott. A zenekar olyan műsorral érkezett, amilyennel egy fesztiválra érkezni kell: a dalokat mindenki ismerte, így együtt énekelt az egész Kossuth tér. Az emberek táncoltak, tapsoltak – erre a másfél órára eltűntek a gondok, kisimultak a ráncok. Hatalmas ováció fogadta Mező Misit, Kollár-Klemencz Lászlót, Németh Jucit, a dalok pörögtek, és kiderült, milyen jól megfér egymás mellett a sanzon, a tánczene és a mexikói mariachi. A teraszokon üldögélők sem nagyon tudtak nyugton maradni, a székeken ülve is jártak a lábak, a kezek. A csütörtök este megmutatta, miért van szükség a VIDOR-ra. A Budapest Bár meghívása telitalálat volt – több ezer boldog ember erre a bizonyíték.

Száraz Anita


2016. augusztus 31.

Nevetve sokkal könnyebb megoldani az élet nagy problémáit, sőt: talán humor, irónia nélkül hozzá se fogjunk. Ékes bizonyítékot szolgáltatott erre a Nézőművészeti Kft. és a Szkéné közös produkciója, az EztRád. Kemény nyitány: migránsok között szlalomozó kamionos, sugárzó gyűlölettel – kicsit ijesztő is volt az első pár perc, hogy talán valamiféle egyoldalú tükör lesz itt, de nem. Angyal lebbent a színtérre, s csitított, és fújta el szemünk elől a ködöt, megláthattuk, milyenek vagyunk mi. Szeretők és gyűlölködők, becsületesek és csalók, befogadók és kirekesztők, egyenlők és esélytelenek, értékőrzők és pojácák. A szembesülés és felismerés feszültégét iszonyú sok poén oldja, na meg a briliáns színjáték, a művészek parádés hitelessége. Szó szerint játszanak a közönséggel: hol a lelkét szaggatják, hol fuldoklásig nevettetik, hol meg egyszerűen pálinkával kínálják… A fergeteges siker, a tapsrendet próbára tevő ováció után jöhet a nekigyürkőzés rendbe tenni a hétköznapokat mételyező közös dolgainkat. A mélybenézés és megoldások felelőssége – az EztRád zúdította „eztRánk”.

Nyéki Zsolt


2016. augusztus 30.

Érdekes: minden évben a VIDOR negyedik-ötödik napján ér el a fáradság első hulláma. Reggel nem bírok felkelni, délután pedig ólomgolyó a fejem: egyre csak le akar esni. Úgyhogy némiképp módosítom a pár nappal ezelőtt mondottakat: a fesztiválhoz nem csak jó idő kell, de jó kondi is. A vasárnap light-os volt, a Rúzsa Magdi koncert után még sétálgattunk egy kicsit és már 11-re otthon voltam. Hétfőn (illetve már kedden) hajnali fél egyig tartott a kamarában az Amazonok, fél kettő körül kerültem ágyba. Kedden az Anyád kínja ugyancsak éjfél után ért véget, és ez így lesz ma is – vár minket az EztRád. Ezt hozza a VIDOR: a munkahelyemen zombiként létezem, de furcsa módon, amint kiteszem innen a lábam és elkap a fesztiválhangulat, álmosság, huss! Feléledek, és annyi helyen vagyok egyszerre, hogy azt bármelyik akcióhős megirigyelhetné. Két színházi előadás között beiktatunk egy kis koncertet vagy borkóstolót, és hirtelen tele leszek energiával. Ez kitart hajnali egyig, reggel pedig kezdődik a zombiság. De ez nem panasz, sőt! Erre vártam egy évig!

Száraz Anita


2016. augusztus 28.

Ezt a vasárnapot nehéz lesz elfelejteni – de nemcsak nekünk, azt hiszem, a fellépőknek is óriási élmény volt ekkora tömeg előtt zenélni. A Talamba félig-meddig hazatért, hiszen a csapat két tagja is nyíregyházi, így az ő arcukon még a szokásosnál is szélesebb volt a mosoly. Örültek, hogy itt lehettek, hogy a földijeik előtt mutathatták meg fantasztikus tudásukat. Én első kézből kaptam az infókat, a mellettem állók ugyanis családtagok vagy legalábbis nagyon közeli hozzátartozók voltak, így előre tudtam, mikor mi következik és hogy az adott nóta hogyan is született. Aranyosak voltak és büszkék – joggal! És amikor a koncert végén már azt hittem, hogy nem nagyon tud több ember egy ekkora helyre bezsúfolódni, akkor kezdett csak el áramlani a tömeg! A gyerekek ügyesen megoldották: rohangáltak a füves részen a bokrok között, és remekül érezték magukat, ami az őket – legalább szemmel – követni próbáló nagyszülőkről kevésbé mondható el. Az egyikük kétségbeesett keresésbe fogott az akkor már sötétedő vasárnap estében – csak reménykedni tudok, hogy megtalálta a kisfiút, egy másik anyuka pedig a fáról próbálta leszedni a gyerekét – sikertelenül. A legtöbben persze rohangálás és fára mászás helyett egyszerűen csak élvezték a zenét, és volt mit! Rúzsa Magdi profi előadó, és kitűnő énekes, aki másfél órán át lekötötte a közönségét. Jól és jót énekel, így az a közel tízezer ember, aki a vasárnap estéjét a belvárosban töltötte, kitűnően szórakozott. A hazajutás már nem volt ennyire szórakoztató, de egy vidoros estén nem is ez a fontos.

Száraz Anita


2016. augusztus 27.

A VIDOR legjobb barátja a jó idő – süt a nap, sehol egy felhő, szélnek nyoma sincs, naná: tudják, hogy a fesztivál alatt mi a dolguk. Ez (is) kell ahhoz, hogy az emberek között sétálva úgy tűnjön: ebben a városban mindenki boldog, kiegyensúlyozott. De miért is ne lennénk azok? Az egyik sarkon zene szól, a másikon a zsonglőröket látva marad tátva a száj, és nem lehet nem vidorogni, amikor szembe jönnek a pantomimesek. Közben pedig rohangálnak a gyerekek, akik tele vannak energiával. Szombat este kilenc körül még táncolnak a téren, és pörögnek-forognak, övék a világ! Lankadatlanul nyúzzák a szülőket egy-egy lufiért, fagyiért vagy körtős kalácsért, de akkor sem szomorodnak el, ha a bohóccal kell pacsizniuk. Megbabonázza őket a Korzó színpadon a mesejáték, együtt énekelnek a színészekkel – a produkciójuk pedig akkor is tökéletes, ha sem a szöveg, sem a dallam nem stimmel. Egy nagy mosoly az egész város – kell ennél több?

Száraz Anita


2016. augusztus 26.

Sokat gondolkodom azon, hogy szép nyári napokon miért nincs tömeg a belvárosban. Persze, időnként sokan üldögélnek egy-egy kávézóban, vagy sétálnak fagyival a kezükben, de lehetnének jóval többen. Ám ha kezdődik a VIDOR, minden út a Kossuth térre és környékére vezet. A fesztivál olyan, mint egy varázspálca: egyetlen suhintására megtelik a belváros szülőkkel, gyerekekkel, nagymamákkal, nagypapákkal, fiatal és kevésbé fiatal párokkal, és mindenki vidám. Boldogan nézegetik az egyre magasabbra szálló lufikat, majszolják a perecet és örülnek a rég nem látott ismerősöknek. Megtelnek a teraszok, fogy a bor, a templom melletti színpadon pedig este héttől zenészek varázsolnak. Pénteken elkezdődött a VIDOR, és ezzel csak egy baj van: már csupán nyolc nap maradt belőle. 

Száraz Anita


 

 A VIDOR Fesztivál főtámogatói:

bigeholdinglogojo varos logo mzsz logo

 

 A VIDOR Fesztivál támogatói:

Nemzeti Kultúrális Alap  Emberi Erőforrások Minisztériuma  Nyíregyháza  
OTP Korzó Continental sio Móricz Kert Csősz-Platán  carlsberg
port.hu  fidelio  Városkép  nyiregyhaza.hu  Nyíregyházi  6 nytv logo  Kölcsey  8 kelet logo  Radio1 avatar 91.1  10 negyzet sunshine  Mustár  index Kultur  nyirpress  NyírPort.hu  

 

otp banner fekvo 1 

FB - VIDOR új

facebook_page_plugin

Copyright © 2016. All Rights Reserved.